EURÓPAI HÍR

Az egyik északi skandináv országban úgy döntöttek, elég a sok nemi erőszakból amit a migránsok elkövetnek. Határozott döntéssel bevezették, hogy minden nőre tegyenek egy-egy gumi karkötőt, amire ráírták a saját jó skandináv anyanyelvükön: Ne érj hozzám!

Az uniós tagállamok látva a kezdeményezést, azonnal reagáltak. 

Egyesek más feliratokat akartak, mert szerintük ez nem elég egyértelmű, nem elég hatásos. Megjelentek mindenfelé a mindenféle új feliratú karkötők. Volt olyan nő, aki többet is felvett, így fokozva a védettségét. 

A legnépszerűbbek:

Nyúlj inkább magadhoz! 

Disznóhúst ettem! Lelehellek!

Lécci, hát hülye vagy?

Hagggyámán!

Ma már megerőszakoltak.

Hű de kicsi a péniszed...

...és hasonlók. Máshol nem karkötőre, hanem a bugyikra kerültek a feliratok: 

Legalább használj gumit!

Ha eddig jutottál, már mindegy, de ne menj beljebb! 

Ne paráználkodj!

Elveretlek a tesómmal!

Nemi beteg vagyok.

Hüvelygombám van!

Rátok verem a tartásdíjat!

Menstruálok, bocsi...

Máshol melltartókra apró tükördarabkákat ragasztottak, fölöttük felirattal: Nézz magadra, nem látod, hogy milyen ronda vagy? Valakik meg kitalálták, öltözzenek az európai nők férfiruhába vagy pl. középkori páncélba, esetleg járjanak tankkal. Míg mások inkább azt javasolták legyen napi 24 órás kijárási tilalom a nőknek egész Európában.

Egyesek ezt túlzásnak vélték. Szerintük inkább ne mosakodjanak, legyen szőrös a testük, ne mossanak fogat, ne használjanak parfümöket, legyenek jó büdösek. Ezt több tagállam be is vezette, törvényben szabályozva a női bűz fokát, a fogrohadás mértékét, a toprongyossági szintet. 

Volt ahol emberi vagy állati ürülékkel kenték be a csinosabb nőket.

Az uniós tagállamok, a törvényhozók nem boldogultak. Nem volt általános megoldás. Míg ez zajlott, addig a szegény migránsok kénytelenek voltak csak úgy, hagyományosan erőszakolni. 

Nagy volt a vita, nem volt egység. Mint Európában általában mindenben.

A legjobbnak mégis az bizonyult, hogy önkéntes ferde hajlamúak és melegek beöltözve női ruhába, hagyták megerőszakolni magukat, emellett kiemelt pénzjutalmat és azonnali állampolgárságot kaptak az erőszaktevő migránsok, továbbá Európa-szerte megnyitották a II. világháborús óvóhelyeket és a régi koncentrációs táborokat, mert ebben kellett a nőket elhelyezni a napi 24 órás női-kijárási tilalom idejére, vagyis mindig. A rend kedvéért a kijárási tilalom megszegőire halálbüntetés várt.

Az európai parlament egységes szavazással ma elfogadta az ezzel kapcsolatos valamennyi törvényerejű rendeletet. 

Végre rend és egység uralkodik Európában.

A POLITIKUS

A közép-európai politikus, a kormánypárt alapító alelnöke, a napi kenőpénzét számolgatta. Na, nem kézzel, szoftverrel. Bizony. Tablet, net, titkos számlák, cégek a megbízott rokonok, haverok nevén, ehhez persze külön applikáció. Ennyi. Ezek segítségével. 

Most ez a módi. 

Két órával később a kamu alapítványa fullextrás irodájából felhívta Icust, az egyik mutyi cége ügyvezetőjét, Gézukát, a másik mutyi cége ügyvezetőjét, Mucókát, az egyik szeretőjét, Kareszt, az egyik ügyvédjét, Kokit, a brókerét, Józsit, a belvárosi étterme vezetőjét, Janit a balatoni villája gondnokát, Kolompárt, a behajtóemberei főnökét, Imit, a belügyminisztert, a jobbkezét, a Vérbenázzálmán család másik alapító keresztapját, Bélát, a sokszáz hektáros erdeje erdészét, Dodit, a bankárát, Hugót, az adriai hajója kapitányát, Jakeszt, a futtatott bécsi kurvái stricijét, Alit, az autókereskedései nepperét, Ilikét, a magángimis nagylányát, Petit, az egyik törvénytelen gyerekét, Adát, a pizzériája főpincérét, Kopaszt, a bagdadi fegyverüzérét, Koltait, a magánrepülője pilótáját, Mamit, az édesanyját, Dr. Pszihét, a pszichiáterét, végül, de nem utolsósorban pedig Bözsit, a nagycsöcsű titkárnőjét.

Aki néha análisan, orálisan is.

Az utóbbi hívott fél, a munkaszerződésben nem rögzített, adómentes jövedelmét aktus előtt kp előre kérő, amúgy túlórában mindent fel- és bevállaló szexpartner, a valóban bögyös titkárnő tőle pár méterre, egy irodafal elválasztónyi távolságra ült, szorgalmasan jegyzetelte a tennivalókat. Hosszú lista lett. A kikent nőci utoljára felírta a legfontosabbat. Hirdetést feladni, új titkár kell a főnöknek, a régit tegnap sikkasztásért letartóztatták.

Az eu politikus - négy órával később - már jól beebédelve, a kormányzati kocsi hátsó ülésén elterpeszkedve, a napi megbeszélésre tartott. A Királyhoz. Az egyetlen emberhez, akit megtűrt maga felett. 

A legjobb barátjához. 

Aki önmagát csak I. Kerítésfonatfeszítő Migránsmegállító Európa- és Futballstadion Reformer Viktor Király-Diktátornak hívatta. Aki a párttagoknak és haveroknak csak röviden I. ViKiDiki volt. Akit a családnak, a rokonok előtt Mindenható Koronázatlan Királyurunknak, egymás között csak simán Felségnek kellett hívni. Akit az EU-s és más külhoni politikusok, az ellenzék és az ország nagyobb része, az őt nem imádó polgárok Felfuvalkodott Hólyagnak titulált. 

A miniszterelnökhöz. 

A megbeszélés után teniszezni indult. Míg úton volt a menő klub felé, olvasgatta a cetlire felírt holnapi jelszót.

Adj király katonát! Tegyél rája szalonnát, alája friss kenyeret! Királyuram kajás vagyok! Gyomorsavam pezseg, nyelvem hegye lebeg, minden belem remeg! Etet a király, éljen a király! Király, király, király!

Kicsit hosszabb mint a múltkori. 

Ezt kell majd a Pályázati honlapon beírni. Ez a szöveg! Milyen kreatív I. ViKiDiki! Ezért király! Igen, ez egy jó jelszó. Ezt kell beírni, hogy a százhárom és fél millió euró és egy kicsi összértékű, Európa Égboltja Kéken-légen Ködmentesítő és Légtisztító Inno-Bio Páralecsapódást Elősegítő Légbőlkapott Ózonpont és Esővízmentesítő Légmolekula Villámzizzenés és Felhőlibbenés Reimitáló Elméleti Megoldásokat Kizárólag On-line Befogadó Meg Nem Valósult Műszaki Berendezéseinek Legyártása Uniós Projekt Materiális és Inmateriális Javait Újból Hasznosító Migráns Élelmiszerjegy Segélyező Automaták Helyének Kijelölését Elősegítő Elő-tervekhez Ceruzahegyezők és Radírgumik Megvásárlása II. elnevezésű, röviden csak EULEOZESLEVIFEREELMEKONLIBEMENEVAMŰBELEUPMAINJUHAMIELSEAUHEKIELELCERAME KETTŐNEK nevezett Uniós Pályázatot megnyerje. 

Vigyorgott. 

Nagyon-nagyon vigyorgott. Nagyon. Mert tudta. Ez bizony zöld lámpa, hogy az egész pénzt elsikkantsa. Ahogy szokta. Sima ügy. Mint máskor. Rendszergazda családja fogva tartva, ügyelnök megzsarolva, felügyelő bizottság lefizetve, aki kimaradt megfélemlítve, hajléktalan nevére offshore cég bejegyezve, panamai bankszámla megnyitva, a régi titkár letartóztatva, új titkár állás meghirdetve, ügyvéddel papírok előkészítve, amivel majd az egész ügy az új fiúra rá lesz verve. 

Minden rendben. 

Pár órával később másik barátjánál Furcsán Ferivel vacsorázott. Megbeszélték amit kellett. Mindent. Ahogy máskor is elárult pár barátot, hazudott ezt-azt, aztán kapatosan távozott. 

Szeretett politikus lenni. 

Híres, jól fizetnek, nem kell dolgozni. Ráadásul ez az egyetlen munkakör ahol azért kap fizetést, hogy hazudjon. Ahhoz pedig jól ért. Többre vitte mint az átlag.

Nemcsak hazudik, lop is.

Reggel jó korán, 10 óra után felhívta a királyt, mindent és mindenkit elárult akit és amit tudott, aztán belevetette magát a napi rutin politikus munkába. 

Telefonált. 

A kamu alapítványa fullextrás irodájából felhívta Icust, az egyik mutyi cége ügyvezetőjét, Gézukát, a másik mutyi cége ügyvezetőjét, Mucókát, az egyik szeretőjét, Kareszt, az egyik ügyvédjét, Kokit, a brókerét, Józsit, a belvárosi étterme vezetőjét, Janit a balatoni villája gondnokát, Kolompárt, a behajtóemberei főnökét, Imit, a belügyminisztert, a jobbkezét, a Vérbenázzálmán család másik alapító keresztapját, Bélát, a sokszáz hektáros erdeje erdészét, Dodit, a bankárát, Hugót, az adriai hajója kapitányát, Jakeszt, a futtatott bécsi kurvái stricijét, Alit, az autókereskedései nepperét, Ilikét, a magángimis nagylányát, Petit, az egyik törvénytelen gyerekét, Adát, a pizzériája főpincérét, Kopaszt, a bagdadi fegyverüzérét, Koltait, a magánrepülője pilótáját, Mamit, az édesanyját, Dr. Pszihét, a pszichiáterét, végül, de nem utolsósorban pedig Bözsit, a nagycsöcsű titkárnőjét.

Aki néha análisan, orálisan is.

Kicsit később, a közép-európai politikus, a kormánypárt alapító alelnöke, a napi kenőpénzét számolgatta. Na, nem kézzel, szoftverrel. Bizony. Tablet, net, titkos számlák, cégek a megbízott rokonok, haverok nevén, ehhez persze külön applikáció. Ennyi. Ezek segítségével. 

Most ez a módi.

Párizsi kemping

Jajj....de jó nekem, fejem fölött fedél, alattam szőnyeg, nem lőnek ránk, ingyen az étel, gyümölcs, vaj, van bio párizsi, nagyon jó, de a sok birka párizsi még jobb, minden finom, az élet remek, az étel sem sertéshús, imáim rendben, a családom oké, a kempingem ingyenes, a város csodálatos, a kilátás szuper! 

ÉLJEN EURÓPA! Vesszen a múlt, vesszen a gonosz! VESSZEN A HÁBORÚ! 

VESSZEN A GONOSZ HISZ-LÁM, ÁL-VAN! 

LE A TERRORIZMUSSAL! ÉLJEN EURÓPA! ÉLJEN!! EUROPE! EUROPE! EUROPE!

Ma a kempingbe új vendégek érkeztek. Hetvenegy rohamrendőr, hat dózer, száznegyven teli rendőrautó, harmincegy egészségügyi munkás, ezer riporter, kétszáz tévés, sok katona...

Végtelen szeretet

A miniszternő a kis tükörben a sminkjét, majd később azt letéve a harisnyáját igazgatta.

A kinti hatalmas, hömpölygő tömeg kórusban zúgta a nevét. Már több órája. Újra és újra. Kitartóan éljenezték. A szálloda első emeleti erkélyét még egyszer utoljára átnézték a testőrök és a biztonsági emberek. Az izgatott titkár jelezte, hogy kezdhet. Ekkor a teret több egymást követő robbanás rázta meg.

A tömeg ezzel mit sem törődve szajkózta tovább a nevét.

A hullákat és a sebesülteket elszállították, ő kilépett az erkélyre, mire még nagyobb hangerővel zengett fel ismét, újra a neve. Most megint robbanás rázta meg a teret. Ezzel senki sem törődött, kivéve akiket elborított a törmelék, a vér és a mocsok.

A többiek ezzel mit sem törődve éljenezték tovább.

A mikrofont a szája elé vette, mire néma csend támadt, csak a nyöszörgő sebesültek és az őket csitítgató rendőrök, mentősök hangját kavargatta a kósza nyári szél. Belekezdett a beszédébe.

- Ejnye-bejnye én kis iciri-piciri, induri-pinduri ari-bari migránsaim, hát szabad ilyet csinálni?! Na, tessék azonnal abbahagyni! Kis csúnya csínytevők... Ez itt Európa, hát ne játszatok már terroristást, öngyilkos merénylősdit, annyi jó kis játék van még... Tessék nekem rendesen viselkedni! - ekkor ismét felrobbant egy fekete ruhás nőre erősített bomba. A detonáció elsöpörte a tömeg egy részét.

A miniszternő a fejét csóválva kivárta míg a hullákat és a sebesülteket elvitték, aztán folytatta.

- Na jó, hát akkor játszatok csak, de aki rossz, nem kapja meg az új segélycsomagot. Bizony, bizony. Pedig azt teljes szívemből nektek szánom. Minden családnak egy új, kétszintes ház, öt évi élelmiszerjegy, tíz évre ingyen utazás, ingyen iskola, persze csak akkor, ha van kedvetek tanulni, ingyen orvos, ingyen gyógyszer, dolgozni azt nem kell, ingyen net, ingyen telefon, 47 colos tévé, hifi, nyaralás, saját limuzin sofőrrel, kertészek, medencetakarító fiú, saját udvari mecset, bankszámla 10 ezer euróval hetente, per fő, azt erőszakoltok meg, akit csak akartok, meg minden amit csak kértek.

A tömeg éljenzett.

Eközben újabb buszok érkeztek, pótolva a kihullott migránsokat. A miniszternő visszavonult, bentről a fotel kényelméből, erős italát kortyolgatva hallgatta tovább a szokásos zajokat. A nevét, a nevét, a nevét! Az éljenzést, a robbanást, a jajgatást, a gyereksírást, az ellene tüntető európaiak kiabálását, a haldoklók nyöszörgését, a mentők szirénáit, a rendőrautók vijjogását, buszok zaját. Boldog volt. Ezt látná a nagypapi, kapna a fejére! Beengedni a sok tisztátalan fajt. Nem értené, hogy ez is ugyanaz, csak a módszer más. Manapság nem mondjuk ki nyíltan, mit is akarunk. Nem értené. Bevagonírozná mindet. Utána? Aztán tömegsírba velük. Nem értené, hogy más a módi. Nem úgy kell, máshogy. Nem lehet. Máshogy kell háborúzni. 

No, nembaj. 

Ők régen csak meneteltek, világháborúztak, légi-hadviseltek, pusztítottak, öltek, gázkamráztak, gyilkolgattak, most meg ugye milyen szép lett a világ. Új Európa. Marhavagon?! Na ne már! Busz, vonat, taxi. Most bezzeg megadják a módját. Szeretik is őt az idegenek, a jövevények, a migránsok. Motiválja is őket, megad mindent, többet mint a polgároknak. 

Mert megteheti.

Persze a közösből, abból ad, nem a sajátját osztogatja nekik, de minek ennyi minden a sok léhűtő európai polgárnak. Tudta, tőlük veszi el. Nem érdekelte. Régi ellenségek. Csak az, hogy ez a sok icurka-picurka, ari-bari bevándorló szeresse és az ő nevét kiabálja.

A ő nevét.

Az meg végképp nem érdekelte, hogy robbantanak, mindenkinek van rossz szokása, ennyi belefér. Na jó, lehet nem fér bele, ez terrorizmus, de minek ilyen erős szavakat használni? Ő szemet huny, hisz ha ezek nem lennének, akkor ki is szeretné őt?

Robbantás zaja hallatszott.

Magában kedvesen mosolyogva, fejcsóválva gondolt rájuk, a kis drágáim, édi kis csintalankáim... Terroristák? Merénylők? Dehogy. Ez csak rossz szokás, majd kinövik. Még jó, hogy ilyen sokan vannak. Ha tehetné, mindet befogadná. Persze igazából nem pont így. Nem is otthonra. Pfújjjj... Mindennek van határa... Táborokba. Szögesdrót mögé. Árammal, fegyveres őrökkel, kutyákkal. Hát sajnos ezt nem lehet. Sajnos. Amúgy neki mind kellene. Még így is, tábor nélkül. Az kúrva kvóta! Miért kell szétosztogatni mindet. Jöjjön mind ide! Akkor még több szeretetet kapna. Sajna adni kell belőlük másoknak... Rohadt Európa!

Két robbanás közt ismét a nevét hallotta.

Átjárta a testét a végtelen szeretet és az alkohol hőhulláma.

Vadkeleti kikelet

Az egyik Keleti pályaudvar melletti büfében, egy órán belül a tizenkettedik ezer euróst váltották be.

Fogyott a szendvics, fogyott a kóla, fogyott minden, minden ami volt. Kivéve a rántott hús. Hosszú sorok kígyóztak ott, ahol bizony régebben alig-alig volt vendég. Főként ilyenkor. Hétköznap, a reggeli órákban. Köszönhetően annak, hogy ezek a helyek a hazai utasok számára megfizethetetlenül irreális árú utasellátó pultok voltak.

Taxik jöttek, mentek. 

Alig győzték a sok-sok tolongó, értük versengő utast. Pedig tripla áron szállítottak, vagy még drágábban. Hazai utast nem vettek fel, nem hülyék, hanem taxisok. Törvényesen szállítottak. Nem embercsempészek, hanem taxisok. Főleg nem adócsaló Überesek, hanem taxisok. Na, jó, ők is lenyúlják a lét, de az más...

Taxik, buszok teltek meg, vonatok indultak.

Jól ment az utas biznisz. Törvény írta elő, csakis ők vihetik szegény menekülteket. Persze pénzért, jegy ellenében. Mindenki más embercsempész, még akkor is, ha a kocsijába stoppos migránst vesz fel. Mert ki tudja, van-e papírjuk, illegális, nem illegális. Érthető. Na jó, a taxiban, a buszon, vonaton sem nézik, csak a pénzt, a jegyet, na de az más, azt törvényesen nem nézik.

Kell a bevétel.

A tömeg hullámzott, áramlott. Szegény, szerencsétlen migráns családok átláthatatlan csoportokban táboroztak. Mindenhol. Ettek, ittak, aludtak, falra, kőre, fűre, fára jegyautomatára vizeltek, fal tövében könnyítettek, vagy bárhol. Éltek. Akik elutaztak, elmentek, ott hagytak szinte mindent. Sátrat, csomagokat, szemetet, ürüléket. A szétdobált ruhákat, cipőket takarítók szelektálták. Zara, Adidas, Nike, Puma, meg hasonlók. Összesöpörték az arany rolexeket, összeszedték az eldobott tabletet, mobilt, egyéb kütyüket. Már ember nagyságú kupacokban álltak az eldobált konzervekből, gyümölcsökből, más tartós élelmiszerekből álló uniós segély csomagok, ez nem kellett nekik, ilyen vackot nem esznek.

Az egyik padon egy hirtelenjében alakult, migránsokat védő, nekik gyűjtögető alapítvány kitűzős munkatársa a bevételt számolta. Elégedetten állapította meg, még két nap és megveheti az új kocsiját. A migránsok, meg az alapítvány? Hehehe, azok kapják be! - gondolta vigyorogva. Aztán szaporán indult a mekibe - jól bekajálni. Telik rá.

A kordonon kívül kissé más volt a helyzet.

Mondhatni, csak a szokásos, szürke mindennapok. Egy átlagos nap, átlagos reggel, átlagos emberek, átlagos örömökkel. Amolyan európai város, európai polgárokkal. Mert ez Európa. Az Unió. A jólét. Az álom.

Tagállam, meg miegymás...

A szemközti Állami Dohánybolt alkalmi dolgozója lopott magának egy energia italt, kiment a raktárba ahol nem volt kamera és a szintén lopott öngyújtóval, a szintén lopott cigije mellé elkortyolgatta. A csinos lány azon agyalt, a holnapi fizuból miért nem telik a napi cuccokra. Ja, ja elviszi a lakbér, a kaja. Míg osztott-szorzott, kalkulált, rájött, már megint strihelni kell a fősulis féléves tandíjra. Hirtelen felvidult. Nagyokat szippantva, nagyokat nyelve a délutáni programjára gondolt. Ma is megy lopni! Pár trendi, divatos, új holmit a turiból.

Kicsit távolabb, az utcán, egy idős, remegő kezű, görnyedt nyugdíjas néni próbált némi apróból egy-két zsömlére valót kiszámolni. Sikerült. Bement az egyik boltba, megvette. Rágcsálni kezdte, minden morzsára ügyelve, nehogy leessen.

Holnapig kitart - gondolta.

A metró lejárat mellett egy fehérbotos, sötét napszemüveges, kolduló, magas vak férfi - amúgy orvostanhallgató - a mellette elhaladó ringó, feszes női fenék után bámult. Na, önuralom! - gondolta. Aztán fejét visszakapva ismét egy szemközti pontra meredt a falon. Mozijegyre gyűjtött.

Az úton haladó, füstokádó helyi busz majdnem nekiment egy motorosnak, nagyot szusszanva fékezett, aztán már el is tűnt a reggeli tumultusban.

A buszsofőr csuklott egyet - biztos a motoros emlegette. Vagy őt, vagy az anyukáját.

Arra gondolt, holnapután szabi, irány a bank, hitel ügyintézés, abból a pénzből akkor megvan a szemüveg. Ez ami rajta van, két éve használja, a nagypapié volt, hát...nem az igazi. Próbált olcsó teszkóst is, de azok pár nap alatt széttörtek. Végre. Múlt héten a doki tébére felírta, így olcsóbb, így kijön majd a banki hitelből. A szabin kicsit aggódott, kevesebb lesz a fizetés, meg nehogy valakit betegyenek a helyére, ha ennyit hiányzik. Két egész nap egy hónapban! A múlt héten is kivett egy napot az orvos miatt, na jó, de az fix időpont volt, azt ezelőtt négy hónapja adták neki a szemészeten, örülhet, hogy fél éven belül sorra került! Feljajdult. Belenyilallt mindhárom lyukas fogába. Jajj, fogorvos! Az nagyon kéne. Oda is be kellene jelentkezni, húzatásra. Megcsináltatni nem tudja, még tébére sem, az is annyi, hogy akkor el kellene adni az autót. Később a sofőr-pihenőben próbált telefonálni, de nem volt már egyenlege a mobilján, legyintett.

Arra már végképp nem volt pénze, hogy feltöltse.

Odébb egy gyermekét toló, babakocsis anyuka igyekezett a közeli postára. Befizetni a rezsit. Az e-havi sárga csekkeket. Tudta, ezzel vége, a hó végéig már csak a baba eszik, ő nem. Talán hagy a pici egy kis bébiételt, azzal kihúzza valahogy. Kellene majd pelenka is, tápszer, krém. Sóhajtott. Hát majd lop.

Még arrébb, a pályaudvar szélén, a migráns kordon közelében, éppen az egyik segély-kupacból elgurult almát felkapó, abba harapó, menekülni próbáló terhes nőt vitték el a rendőrök.

- Még mit nem, ez uniós alma! Neki ez nem jár, ő egy európai polgár, nem menekült. Haljon éhen, kit érdekel - gondolta az egyik egyenruhás, miközben durván betuszkolták a nőt a villogó rendőrautóba. Még mordult egyet.

- A törvény, az törvény! Punktum.

Bánya

A művezető rendkívül elégedett volt. Az ablakon át a kinti nyüzsgést figyelte. Forró, hosszú lére eresztett kávéját kortyolgatta. Közben a kinti hangszórókból zengő visszaszámlálást hallgatta.

A kis barakk megremegett a robbantás detonációjától. 

A külszíni fejtés újabb darabot hasított le a gigászi katlant körbeölelő hegyláncból. Folyt a munka, termeltek rendületlenül. A hatalmas gépek moraja jól megfért a munkavédelmi sisakos emberek céltudatos nyüzsgésével. Itt, a külfejtési megoldásnak, fejlődésének köszönhetően már több száz méter mélyre jutottak. A földmunkagépekkel letermelhető nagygépes technológiát alkalmazzák, a jövesztést és a rakodást egyetlen lépésben, önjáró marótárcsás vagy vedersoros kotrógépekkel végzik. A kitermelt anyagot pedig nagy teljesítményű, gumihevederes szállítószalagon és vasúton szállítják el. Az állékonyabb vulkáni, illetve átalakult kőzeteket először robbantással kell lazítani, mert a telep geometriája ehhez különösen kedvező. Minden szakszerű. Kizárólag a legjobbak dolgozhatnak itt. Válogatott kvalifikált munkaerő. Jó a vállalati menedzsment. Komoly bérezés, folyamatos képzés, modern gépek. Minden itt dolgozó jól képzett szakember. A leghozzáértőbbek, gyakorlottak. Ez Európa egyik legjobb bányája.

Kopogtak. 

A fehér sisakos belépő, egy sötét bőrű ember valamit mondott, mire kapott egy faládát, aztán ment a dolgára. A művezető egy papírra beírt valamit, közben arra gondolt, mi az hogy nem tudnak beilleszkedni? Na ugye, hogy betudnak. Ez már két éve itt van, mióta ide lett jelölve a kötelező betelepítési kvótából. Az első pár hónap után már azt a munkát kapta amihez a legjobban értett. Lelkes, megbízható, hatékony. Nem volt egyedül, hozta a rokonait is, mind szorgalmasak. Na jó-jó kicsit persze különcök... 

Azt csinálták amihez a legjobban értettek. Robbantottak. 

Mindig lehetett rájuk számítani, előre szóltak, ha egy-egy közelgő uniós terrorista merénylet miatt nem értek rá, ilyenkor pár napra eltűntek. Érthető, a család az első. Kiírt nekik szabadságot. Arra is figyeltek, ha valamelyikük öngyilkos merénylet miatt kiesett közülük, hoztak új munkaerőt helyette. Na tessék! Milyen figyelmesek! 5 kg kiadva - firkantotta be, és tovább kávézott.

Elégedett volt.

EURÓPA ÁLLATKERTJE

Meggörnyedtem. Hányinger fogott el. Az a mocskos, szőrös majom épp a gyomorszájamba vágta a banánt. A nyakára kapaszkodott csöppség hangosan vihogott, föl-le húzgálta az ínyét. Végre fel tudtam egyenesedni. A fájdalom belém mart. A következő banán őrült surrogással hasította a levegőt. A két vasrúd között száguldva, egyenesen a lágyékom felé. Na!! Azt már nem... Hirtelen elugrottam, sikerült kitérnem, miközben üvölteni kezdtem. Szerencsére meghallotta az őr. A robot vijjogva vágott utat magának a tömegen keresztül, ami bizony így vasárnap délelőtt nem is olyan egyszerű feladat. Három csápja eszeveszetten hadonászott. A majomcsoport nem vett róla tudomást, és még egy banánhéjat csattantott a homlokom közepére. A képembe apró, grízes banándarabkák ereszkedtek a nyúlós majomnyálon lefelé. Odakaptam, és a rám ragadt héjat dühösen a ketrec aljába vágtam. Ekkor ért oda az őr-robot. Hangos makogással kommunikált a majmokkal, akik vicsorogva, vigyorogva továbbsétáltak az emberketrec elől. 

ÚGY DÖNTÖTTEM, ALSZOM EGYET. 

Odaballagtam a priccsemhez, s mielőtt a hideg beton felé fordultam volna, grimaszoltam egyet az odaérkező androidcsalád felé. 

EKKOR FELÉBREDTEM. 

Körülnézve rájöttem, hogy ez csak egy rossz álom volt. Csak elszundítottam. Hurrá. Feltápászkodtam Brüsszel egyik padjáról, és ásítozva, a szemeim dörzsölgetve elindultam a főkapu felé. Körülöttem az emberek kiáltozva, gyermekeik kezét rángatva, egymással viccelődve, perecet rágcsálva, napraforgó héját szanaszéjjel köpdösve, sőt egyesek ittasan dülöngélve, össze-vissza nézelődve tolongtak. 

EKKOR FELÉBREDTEM. 

Körülnézve rájöttem, hogy ez csak egy rossz álom volt. Csak elszundítottam. Hurrá. Feltápászkodtam a priccsről, és ásítozva, a szemeim dörzsölgetve grimaszoltam egyet a főkapu felé. Mindenütt rohanó rohamrendőröket láttam.

EKKOR FELÉBREDTEM.

Az Uniós politikus társaim vigyori tekintete követte a következő banánt, ami őrült surrogással hasította a levegőt. A két zászlócska között száguldva, egyenesen a lágyékom felé. Na!! Azt már nem... Hirtelen elugrottam, eldobtam a mikrofont, sikerült kitérnem, miközben üvölteni kezdtem. Szerencsére meghallotta az őr. Itt lejárt az időm, a szónoklatom végére értem. Indultam haza Brüsszelből.

EKKOR FELÉBREDTEM.

Azt álmodtam, hogy egy kis ország vagyok az Unióban, pont a közepén, és emberré akarok változni. Elsőre nem sikerült, majommá váltam. Beleharaptam a banánba. Savanyú volt.

EKKOR FELÉBREDTEM.

Hangos makogással kommunikáltam a körülöttem ülő politikus főmajmokkal, akik vicsorogva, vigyorogva hallgattak, eközben banánt majszoltak. Azt hazudtam nekik, amit előzőleg ők is nekem, hogy a Nagy Majom Unióban, itt az európai dzsungelban jólét, gazdasági fellendülés, meg mindenféle szuper valami várható, na meg azt, hogy a mi majom rezervátumunkban minden a legizébb, jól megy, jó irányba. Ujjongva ugráltak, hasukat, fejüket csapkodták, visítozva éljeneztek.

EKKOR FELÉBREDTEM.

Egy óriásplakát alatt álltam, valamilyen Farkatlan Libapárt kiírását próbáltam megfejteni. Savazz Dzsemmel! Le a Gázpedállal és a Kormánnyal! Nem kellenek a Libagránsok! Nem értettem semmit. Magamra néztem, majom vagyok-e? Meglepődve láttam, hogy birka. 

EKKOR FELÉBREDTEM.

Azt álmodtam, hogy egy nagy park közepén, egy tornyos épületben vagyok. Egy igazi európai elmegyógyintézetben. Bezártak. Kimentem az udvarra, amit a királyi koronát viselő intézményvezető utasítására körbekerítettek drótkerítéssel, fegyveresek őrzik, eközben az ápolók össze-vissza rohangáltak, egymást rugdosták, lökdösték, mindenfélét kiabálva, főleg azt, hogy hazudunk, tehát vagyunk. Kis idő kellett, rájöttem erre-arra. Étel alig, az ágyam tele poloskával, kényelmetlen, kerti munkára kizavartak, pihenő semmi, Na Akarsz Valamit? feliratú korbáccsal ütöttek, ha nagyon vérzett és gyógyszert kértem, kiröhögtek, adjak pénzt, persze, amit naponta kaptam az kellett vízre, ételre. Ha mégis megszántak, felírtak egy jövő ezredvégi időpontot, majd jöjjek akkor, a doktor úr akkor ér rá, de hozzak ám bőven kenőpénzt! Próbáltam bankba menni, mert egy svájci sapkás illető a kezembe nyomott két szórólapot, odataláltam, a bank egy rozoga szék volt egy sarokban, rajta egy fecni, itt írd alá fejléccel, egy toll, körülötte vagy tíz kamera, mellette nagy halom pénzes zsákkal, egy táblával: Vedd el bátran, írj alá, nem esik bajod, nem csinálunk ki! Egy társam elrángatott, azt mondta egy zsákért húszat kérnek vissza, ne nyúljak hozzá, mert megtalálnak és kicsinálnak. Időközben rájöttem, csak akkor boldogulok, ha ismerősöm van itt-ott. Próbálkoztam, nem sok sikerrel. Többször gumiszoba és egy fura mellény lett a vége. Létezett valami központi pénz, erről csak hallottam, állítólag ebből kellett volna fejleszteni az intézményt, de valakik mind eltüntették. Vasárnap éheztem, nem volt semmilyen kaja, ilyenkor csak egy feketére matricázott kisbolt volt nyitva, nagy 18-as felirattal, aki akart itt cigit, alkoholt, drogot vehetett. Egyszer láttam, egy babás anyuka tejet kért, a boltos és a részeg, cigiző vevők kiröhögték. Volt egy kisvasút, elektromos, sárga. Egyszer fel akartam szállni, de ellenőr és valamilyen közizé felügyelők feliratú, karszalagos, rikító mellényes, fegyveres emberekkel volt tele, a 20 ülőhelyre és a 25 állóhelyre 56-an voltak, minden hely velük volt tele, egy üres szék volt csak, egy állandóan szikrázó villamosszék, nagyfeszültség felirattal, ebbe várták a bliccelő utasokat. Meg sem próbáltam feljutni, hisz a jegyre nem tellett. Pár hónapig próbáltam a káoszt megfejteni, nem ment. Láttam valakik elkezdtek gazdagodni, nem értettem hogyan, egyre erőszakosabb lett minden, egyre többen másztak be a kerítésen, robbantgattak, felvonulások, tüntetések is voltak. Az egyik ilyen elsodort, ekkor megjelentek a rohamrendőrök, a tömeg elindult feléjük, azt kiabálták...

EKKOR FELÉBREDTEM.

Körülnéztem. Ugyanott voltam. A káosz közepén. Már meg sem lepődtem. Elgondolkodva a látottakon, arra jutottam, lehet, ezt az egészet biztos csak álmodtam. Sőt. Lehet, hogy ezt is csak álmodom?! 

EKKOR ÚGY DÖNTÖTTEM, HOGY ÉBREN MARADOK, NEM ALSZOM SOHA TÖBBÉ.

EURÉPA 2016

A 24 KARÁTOS ARANNYAL BEVONT, TÖKÉLETES, AZ EU SZABVÁNYNAK MINDENBEN MEGFELELŐ, HATALMAS NYÚLKETREC KÖRÜL ÖT-TÍZ RONGYOS, REMEGŐ KISGYERMEK FIGYELTE MEGSZEPPENVE, AZ ÓRIÁSI SÁRGARÉPÁKAT MAJSZOLÓ HÓFEHÉR NYULAT.

ÉHESEK VOLTAK. MIND. KIVÉVE A NYULAT.

APJUK, TÓTH GAZDA, MINT MINDEN ESTE, ISMÉT MEGMAGYARÁZTA.

NINCS FŐZVE, AZ ANYJUK LELÉPETT A SZOMSZÉDDAL, NEM ÉR RÁ HAZAJÖNNI, MERT VELE KEFÉL. AMÚGY SEM LENNE MIT. MA MEGINT A TENYÉSZ-NYUSZI ESZI A MEG RÉPÁT, IGEN, ŐK TOVÁBB ÉHEZNEK, HISZ RÁMENT MINDEN HITEL PÉNZ AZ ÁLLATTARTÁSRA. AZ EU SZABÁLYOSSÁGOKRA. ARANYVÁLYÚ, EZÜST TYÚKŰLŐKÉK, IPARDÍJAS KÉZMŰVES TOJÓKOSARAK, MINDEN 10 ÁLLATRA ÚJ KÓLA AUTOMATA, NYÁRRA A SOK KLÍMA, NEMESFÉM TYÚKVAKARÓ, CSŐRFÉNYEZŐ, TOLLBIRIZGA, KIS PAPUCSKA, ALVÁSHOZ PAMUT SZEMFEDELECSKE, MIND A 3 EZER CSIBÉNEK, LIBÁNAK, KACSÁNAK, FINGELSZÍVÓ, LEDES MEDITÁCIÓS VILÁGÍTÁS, TÉLIRE A PADLÓFŰTÉS, ÁLLAT-HANGULATJAVÍTÓ ZENE CD LEMEZEK, TYÚKOKNAK ÚJ DOLBY SORRUND HI-FI, MALACOKNAK HANGFALAK, MERT MEGETTÉK A RÉGIT, ALÁJUK SELYEMPAPLAN, FÖLÉJÜK BÍBOR BÁRSONY, KENŐPÉNZ AZ ÁLLATORVOSOKNAK, MÉG TÖBB KENŐPÉNZ AZ EU ELLENŐRÖKNEK, REJTETT TITOK KAMRA A FÖLD ALÁ, PÁNCÉLAJTÓVAL, HANGSZIGETELÉSSEL A KACSATÖMÉSHEZ. NA MEG AZ ÚJ NEMESFÉM, DISZNÓBARÁT CSILLOGÁSÚ, TÁVIRÁNYÍTÓS, ÁLLÍTHATÓ ZUHANYRÓZSÁK, ILLATOS MALACKÖRÖM CSUTAKOLÓ 3 AZ EGYBEN TUSFÜRDŐ ÉS BIO KRÉMSZAPPAN KÉSZLET, CSENDES JÁRÁSÚ HAJSZÁRÍTÓK, UGYE NEHOGY DEPRESSZIÓS LEGYEN SZÁRÍTGATÁS KÖZBEN AZ ÁLLAT, DIGITÁLIS CSIBEMÉRLEG, ÁLLATSZAR DARÁLÓ ÉS ÚJRAHASZNOSÍTÓ KÉZI KÉSZÜLÉK, HÚGYÁTALAKÍTÓ BIO BOR LEPÁRLÓ, ÉRVÉNYESSÉGI CÍMKE HAMISÍTÓ, HERENDI PORCELÁN KÉSZLETEK A SZEMES TERMÉK ETETÉSHEZ, SZABVÁNYDETEKTOR, LÉZERES TRÁGYADOMB TÁVOLSÁGMÉRŐ, MEGFIGYELŐ KAMERÁK, MONITOROK, MESEFELOLVASÓ PC A KISCSIRKÉKHEZ, TOJÁS POROLGATÓ FROTTÍRKÉSZLET, ÁLLATHANGRADAR, CHIP LEOLVASÓ, NYOMKÖVETŐ, DIGITÁLIS RENDSZÁM A KUTYÁK FARKÁRA, 3D SZEMÜVEG A TEHÉNNEK, ZARA ESŐKABÁT A MACSKÁKNAK, ÖVÉDELMI MINI SOKKOLÓ AZ EGEREKNEK, BOLHACIRKUSZ OKJ KÉPZÉS A BOLHÁKNAK, NINJA TANFOLYAM AZ ÁGYI POLOSKÁKNAK.

NA MEG A FENE TUDJA MÉG MI MINDEN.

HÁT MINDEN, AMIT AZ EU ELŐÍR.

EZÉRT NINCS PÉNZ RENDES VACSORÁRA. MEG REGGELIRE. MEG EBÉDRE. MEG TÍZÓRAIRA. MEG UZSONNÁRA. MEG SZINTE SOHA.

TAVALY EGYSZER, MAJDNEM ETTEK PIZZÁT. NEM SIKERÜLT, MERT A DISZNÓK SZAGELSZÍVÓJA, NEM TUDTA LEVÁLOGATNI A SÉRTŐ, SERTÉS-LELKÜKET FELZAKLATÓ KOLBÁSZSZAGOT A FELTÉTRŐL. AZT CSAK A LEGDRÁGÁBB NASA FEJLESZTÉSŰ KÉSZÜLÉK TUDJA. PERSZE PÉNZ SEM VOLT A PIZZÁRA, CSERÉLTÉK VOLNA BÉR SZÁNTÁSRA A SZOMSZÉD TANYAGAZDA FIÁVAL. Ő LOPTA VOLNA A CSALÁDNAK, PIZZAFUTÁR A VÁROSBAN. MENŐ SRÁC.


MAJD KÉT HÓNAP MÚLVA - TALÁN - JUT PÉNZ KAJÁRA. HA A NYULAKAT ÁTVESZIK. AMÚGY MA IS A MOSLÉK LESZ VACSORÁRA, MÉG JÓ, HOGY AZ EU BETILTOTTA A MALACOKNAK, ÍGY LEGALÁBB VAN MIT ENNI A FARMON AZ EMBEREKNEK. JÓ, JÓ, EZ INKÁBB TANYA, DE ÍGY KELL HÍVNI. FARM. MÍG A GYEREKEK A PISLÁKOLÓ GYERTYAFÉNY MELLETT HABZSOLTÁK A HÍG MOSLÉKOT, BENÉZETT A FÉNYTŐL RAGYOGÓ, BEFŰTÖTT NAGYSZOBÁBA, AHOL A SERTÉSEK AZ ÍVELT FULL HD-S TÉVÉN ÉPP AZ ESTI SOROZATOT NÉZTÉK. A FRANCIAÁGYON ELÉGEDETTEN RÖFÖGVE. JÓLESETT A KIÁRAMLÓ MELEG. EGY-KÉT PERCIG MÉG BÁMULTA A LÁTVÁNYT, ELÉGEDETTEN MORMOGOTT VALAMIT, AZTÁN KIMENT.

A GYEREKEK UTÁN A JÉGHIDEG RÉGI, OMLADOZÓ DISZNÓÓLBA.

ALUDNI.

VAGYIS MESÉLNI.

AZ EU SZABVÁNYOS, INGYENES!!! NYULAS MESEKÖNYVBŐL. A MAI, A KÖVETKEZŐ GYERMEKBARÁT MESÉT. MORMOGÓ HANGJÁN RÁKEZDETT, NÉHA BELEKÖHÉCSELT, NÉHA EL-EL SZUNDÍTOTT, DE VÉGIGOLVASTA.

MIRE AZ UTOLSÓ SOROKHOZ JUTOTT, A VACOGÓ GYEREKEK MÁR MIND ELALUDTAK...

A HÚSVÉTI NYUSZI 

A Húsvéti Nyuszi belépett a Bár csicsás, villogó neonnal spékelt bejáratán. A Szekrény Méretű Vagyok Tehát Féljél Mán Jól Haver Csávó Mert Őrzök Itten Ni Hát Micsoda Bicepsz Domb Van Mindkét Szélső Karomon jellegű buta arcú, de annál erősebben néző ajtónálló beengedte. Ismerte. Ráadásul meg lett vesztegetve. A bamba arcon látszott, hogy nagyon örül az imént kapott Piros Tojás Alakú De Más Színűre Festett Nem Akárki Kaphat Ilyet Ám jellegű lila, kissé romlott, kissé büdös, nagyon szalmonellás belsejű tyúktojásnak. A Húsvéti Nyuszi vigyorgott. Szélesen. Züllött volt. Tudta. Jól tudta. Elugrált a homályban a még homályosabb sarokba. Az asztalához. Nem ült senki ölébe. Mert nem ült senki a Székén. A Bárban szórakozó egyének közül. Más meg nem volt. Itt. Csak a személyzet. Senki nem ült oda. Féltek, hogy akkor ő, a Húsvéti Nyuszi, esetleg összevonja a Szemöldökét. A Húsvéti Nyuszi lehuppant. Úgy, mint tegnap, mint azelőtt, mint ma. Az üres szék tele lett Nyúlszőrös Nyúlpopóval. A Húsvéti Nyuszihoz odarohant a Hanyatt Homlok Érkezem És Fékezem Tehát Idesiettem Majdnem Elestem De Stabilan Hajlok Előtted Lábaid Elé Tapasztva Izzadt De Nem Túl Büdös De Annál Csillogóbb Mert Dolgozom Féle És Fajta Homlokom De Kedves Vendég Azért Bekaphatnád De Ezt Csak Gondolom Nem Mondom Mert Kell A Kibaszott Állás És Fizu És Borravaló És A Kolléga Pincércsaj Ócskára Kefélt Puncija És Amúgy Zugihatok Is Bebe És Látod Hogy Mennyire Imádlak De Önözöm Önt jellegű és iramú Pincér. Mire odaért, ott volt. Húsvéti Nyuszi a Szokásost kérte és adott egy Piros Tojás Alakú De Más Színűre Festett Nem Akárki Kaphat Ilyet Ám jellegű lila, kissé romlott, kissé büdös, nagyon szalmonellás belsejű tyúktojást a földig hajolva hátrafelé tolatva távozó Hanyatt Homlok Érkezem És Fékezem Tehát Idesiettem Majdnem Elestem De Stabilan Hajlok Előtted Lábaid Elé Tapasztva Izzadt De Nem Túl Büdös De Annál Csillogóbb Mert Dolgozom Féle És Fajta Homlokom De Kedves Vendég Azért Bekaphatnád De Ezt Csak Gondolom Nem Mondom Mert Kell A Kibaszott Állás És Fizu És Borravaló És A Kolléga Pincércsaj Ócskára Kefélt Puncija És Amúgy Zugihatok Is Bebe És Látod Hogy Mennyire Imádlak De Önözöm Önt jellegű és iramú Pincérnek. Húsvéti Nyuszi percek múlva kissé bódultan kavargatta bal fülével a Kedvenc Koktélját. A dupla szívószálon hangosan szörtyögve szívta a Gusztustalan Színű De Nagyon Finom Pacsmag Ízű Jól Meg Lett Jegezve jellegű italt. Később le is nyelte. Az ital Huncut lehetett, mert ugyan Nyúlgyomorba csörgedezett, mégis Nyuszifejbe Fejbeszálltam Tehát Kiütlek Érzést Váltok Ki Hehe jelleget imitált. Húsvéti Nyuszi megvakarta a tökét. A Csiricsáré Tojás Között Lógó Répa De Most Ernyedt jellegű pöcs örömmel vette a kaparást. A Szimbiózis Jellegű Világnézettel Megáldott És Ekképp Élő bolha Hirtelen Arrébb Ugrást kezdeményezett. Ebből az lett, hogy odébb került. Húsvéti Nyuszi Csiricsáré Tojások Között Lógó Répa De Most Ernyedt jellegű nemi szerve megvakartan elszundított. Egy Répaimádón Rágcsáló De Muffszájú Nyúlpunci Forrón Nyeldeklő Mélye jellegű erotikus álommá redukálódott Vágyszilánk Mocorog A Golyómban álmot álmodott. Jó volt. A Csiricsáré Tojások Között Lógó Répa De Most Ernyedt jellegű pöcs örömmel vette az álom mellékhatását. A Szimbiózis Jellegű Világnézettel Megáldott És Ekképp Élő bolha ismét Hirtelen Arrébb Ugrást kezdeményezett. Ebből az lett, hogy odébb került. El kellett pattanni, mert a Meredezőn Megnövök Dagadt Vaskos Hosszú Sárgarépa Lettem jellegű mozgáskultúrával megáldott és Nyúlerekcióra Nagyon Hajlamos És Nagyon Képes jellegű mániával megspékelt szokáskultúrájú Húsvéti Nyuszi Csiricsáré Tojások Között Lógó Répa De Most Már Nem Ernyedt jellegű nemi szerve megmozdult. Megnőtt, mert Egy Répaimádón Rágcsáló De Muffszájú Nyúlpunci Forrón Nyeldeklő Mélye jellegű erotikus álommá redukálódott Vágyszilánk Mocorog A Golyómban álmot álmodott. Mert ez neki jó volt. A Húsvéti Nyuszi észrevette a változást. Mert jó megfigyelő volt. Még távcső sem kellet neki ehhez. Húsvéti Nyuszinak hirtelen hányingere támadt. Nem attól, hogy a Csiricsáré Tojások Között Lógó Répa De Most Ernyedt jellegű pöcs az álom mellékhatásaként a Szimbiózis Jellegű Világnézettel Megáldott És Ekképp Élő bolha elugrasztása közben a Hirtelen Arrébb Ugrást kezdeményezett élősködő hiányát élvezve a Meredezőn Megnövök Dagadt Vaskos Hosszú Sárgarépa Lettem jellegű mozgáskultúrával megáldott és Nyúlerekcióra Nagyon Hajlamos És Nagyon Képes jellegű mániával megspékelt szokáskultúrájú Húsvéti Nyuszi Csiricsáré Tojások Között Lógó Répa De Most Már Nem Ernyedt jellegű nemi szerve megnőtt, mert Egy Répaimádón Rágcsáló De Muffszájú Nyúlpunci Forrón Nyeldeklő Mélye jellegű erotikus álommá redukálódott Vágyszilánk Mocorog A Golyómban álmot álmodott. Nem. Nem ettől. Mert ez neki is jó volt. Hanem a szemközti színpadon enyelgő Embernő Vagyok Fásult Sztriptízt Adok Elő Pénzért jellegű szakmával rendelkező és Kissé Repedt Sarkú Ribanc Vagyok De Nincs Stricim A Gumi Meg Nagyon Kötelező De Te Hozod Menjünk Már Dugni Jól Szopok Ha Kinyalsz Piknik Velem szokáskultúrával megspékelt Semmilyen Szakszervezetbe Még Soha Nem Tömörült hölgy csupaszra gyantázott sípcsontjától lett hányingere. Na és a hatodik koktéltól. Mert a szőrős nyúlláb tetszett neki. Rókázni kezdett. Ettől berezelt. Elszaladt. Haza. A ketrecébe. A róka sehol sem volt. Később azt gondolta, hogy ő egy gyors nyúl. Mert úgy szaladt, mint egy nyúl. Másnap nem ment be a munkahelyére. Kinek van kedve egy ilyen nap után dolgozni. Hülye tojásokat pingálni. Elindult a Bárba. A Húsvéti Nyuszi belépett a Bár csicsás, villogó neonnal spékelt bejáratán. A Szekrény Méretű Vagyok Tehát Féljél Mán Jól Haver Csávó Mert őrzök Itten Ni Hát Micsoda Bicepsz Domb Van Mindkét Szélső Karomon jellegű buta arcú, de annál erősebben néző ajtónálló ma nem volt ott. A kórházban kezelték. Szalmonellával. Ma egy másik seggfej dolgozott helyette. Húsvéti Nyuszit az is beengedte. Ismerte. Ráadásul ő is meg lett vesztegetve. Ezen a bamba arcon is látszott, hogy nagyon örül az imént kapott Piros Tojás Alakú De Más Színűre Festett Nem Akárki Kaphat Ilyet Ám jellegű lila, kissé romlott, kissé büdös, nagyon szalmonellás belsejű tyúktojásnak. A Húsvéti Nyuszi vigyorgott. Szélesebben, mint tegnap. Züllött volt. Tudta. Jól tudta. Elugrált a homályban a még homályosabb sarokba. Az asztalához. Nem ült senki ölébe. Mert nem ült senki a Székén. Még ő sem. Ezek szerint hazament innen az előző nap. Ebben biztos volt. Nem igazán emlékezett. De nem ült itt, ráadásul most jött. De lehet, hogy kinn van a toaletten? Azért nem látja magát a székben? A Bárban szórakozó egyének sem ültek a székében. Sem a személyzet. Senki nem ült oda. Biztosan attól, hogy akkor ő, a Húsvéti Nyuszi, esetleg összevonja a Szemöldökét. Lehet, hogy ő is attól félhet, azért bújt el a toalett rejtekébe? Vagy esetleg otthon lehet? De ott nem lehet, hisz itt van, ráadásul találkoztak volna. De hát most veszi észre! Ő itt van a székben. Mert közben már a Húsvéti Nyuszi lehuppant. Úgy, mint tegnap, mint azelőtt, mint ma. Az üres szék tele lett Nyúlszőrös Nyúlpopóval. A Húsvéti Nyuszi sejtette, hogy elitta az eszét. Mert időközben rájött a lényegre. Benne volt a székben, csak az előbb valami miatt ezt nem vette észre… Hiszen itt ül. Ez biztos. Míg azon törte a fejét, hogy talán láthatatlanná is tud válni, a Húsvéti Nyuszihoz odarohant a Hanyatt Homlok Érkezem És Fékezem Tehát Idesiettem Majdnem Elestem De Stabilan Hajlok Előtted Lábaid Elé Tapasztva Izzadt De Nem Túl Büdös De Annál Csillogóbb Mert Dolgozom Féle És Fajta Homlokom De Kedves Vendég Azért Bekaphatnád De Ezt Csak Gondolom Nem Mondom Mert Kell A Kibaszott Állás És Fizu És Borravaló És A Kolléga Pincércsaj Ócskára Kefélt Puncija És Amúgy Zugihatok Is Bebe És Látod Hogy Mennyire Imádlak De Önözöm Önt jellegű és iramú Pincér. Mire odaért, ott volt. 67 Húsvéti Nyuszi a ismét Szokásost kérte és adott egy Piros Tojás Alakú De Más Színűre Festett Nem Akárki Kaphat Ilyet Ám jellegű lila, kissé romlott, kissé büdös, nagyon szalmonellás belsejű tyúktojást a földig hajolva hátrafelé tolatva távozó Hanyatt Homlok Érkezem És Fékezem Tehát Idesiettem Majdnem Elestem De Stabilan Hajlok Előtted Lá- baid Elé Tapasztva Izzadt De Nem Túl Büdös De Annál Csillogóbb Mert Dolgozom Féle És Fajta Homlokom De Kedves Vendég Azért Bekaphatnád De Ezt Csak Gondolom Nem Mondom Mert Kell A Kibaszott Állás És Fizu És Borravaló És A Kolléga Pincércsaj Ócskára Kefélt Puncija És Amúgy Zugihatok Is Bebe És Látod Hogy Mennyire Imádlak De Önözöm Önt jellegű és iramú Pincérnek, aki azért nem volt kórházban, mert sose ette meg a Piros Tojás Alakú De Más Színűre Festett Nem Akárki Kaphat Ilyet Ám jellegű lila, kissé romlott, kissé büdös, nagyon szalmonellás belsejű tyúktojást. Utálta. Mindet eladja. Mindig. A Szekrény Méretű Vagyok Tehát Féljél Mán Jól Haver Csávó Mert őrzök Itten Ni Hát Micsoda Bicepsz Domb Van Mindkét Szélső Karomon jellegű buta arcú, de annál erősebben néző ajtónállónak. Húsvéti Nyuszi tíz perc múlva bódultan kavargatta Jobbfülével a Kedvenc Koktélját. A dupla szívószálon át halkan szörtyögve szívta a Gusztustalan Színű De Nagyon Finom Pacsmag Ízű Jól Meg Lett Jegezve jellegű italt. Később le is nyelte. Az ital Huncut lehetett, mert ugyan Nyúlgyomorba csörgedezett, mégis Nyuszifejbe Fejbeszálltam Tehát Kiütlek Érzést Váltok Ki Hehe jelleget imitált. Húsvéti Nyuszi ma nem vakarta meg a tökét. A Csiricsáré Tojás Között Lógó Répa De Most Ernyedt jellegű pöcs bánatosan nyugtázta, hogy a Szimbiózis Jellegű Világnézettel Megáldott És Ekképp Élő bolha Hirtelen Arrébb Ugrást ma nem kezdeményezett. Ebből az lett, hogy nem került odébb. De nem csípett, nem. Tegnap jóllakott. Ma nem éhes. Majd holnap belecsíp Húsvéti Nyuszi Csiricsáré Tojások Között Lógó Répa De Most Ernyedt jellegű nemi szervébe. A tövébe. Meg még legalább tíz helyre. Sőt. Húsz helyre. Tovább nem emelte a limitet, mert csak eddig tudott számolni. De lehet, hogy eddig sem. De különben meg kit sem érdekel. Nem matematikus, hanem bolha. Egy pihenő bolha. Húsvéti Nyuszi Csiricsáré Tojások Között Lógó Répa De Most Ernyedt jellegű nemi szerve ezért nem viszketett. Tegnap Már Megvakartak jellegű érzést érezve elszundított. Ismét egy Répaimádón Rágcsáló De Muffszájú Nyúlpunci Forrón Nyeldeklő Mélye jellegű erotikus álommá redukálódott Vágyszilánk Mocorog A Golyómban álmot álmodott. Mert csak ilyet tudott. Egyszer ugyan próbálkozott egy Másfajta Erotikus Érzéseket Kiváltó És Nem Répaimádón Rágcsáló De Muffszájú Nyúlpunci Forrón Nyeldeklő Mélye jellegű erotikus álommá redukálódott Vágyszilánk Mocorog A Golyómban jellegű álommal, de semmi más nem jutott az eszébe és mire észbe kapott, már ismét a Répaimádón Rágcsáló De Muffszájú Nyúlpunci Forrón Nyeldeklő Mélye jellegű erotikus álommá redukálódott Vágyszilánk Mocorog A Golyómban álmot álmodott. Úgyhogy többször nem is próbálkozott. Az álom ismét jó volt. A Csiricsáré Tojások Között Lógó Répa De Most Ernyedt jellegű pöcs örömmel vette az álom mellékhatását. A Szimbiózis Jellegű Világnézettel Megáldott És Ekképp Élő bolha már majdnem Hirtelen Arrébb Ugrást kezdeményezett. Ebből az lett, hogy majdnem odébb került. El kellett volna pattanni, mert a Meredezőn Megnövök Dagadt Vaskos Hosszú Sárgarépa Lettem jellegű mozgáskultúrával megáldott és Nyúlerekcióra Nagyon Hajlamos És Nagyon Képes jellegű mániával megspékelt szokáskultúrájú Húsvéti Nyuszi Csiricsáré Tojások Között Lógó Répa De Most Már Nem Ernyedt jellegű nemi szerve majdnem megmozdult. Majdnem megnőtt, mert Egy Répaimádón Rágcsáló De Muffszájú Nyúlpunci Forrón Nyeldeklő Mélye jellegű erotikus álommá redukálódott Vágyszilánk Mocorog A Golyómban álmot álmodott…volna, ha hagyják. És ez neki majdnem jó volt. De nem hagyták. A Húsvéti Nyuszi észrevette a változást. Mert jó megfigyelő volt. Még távcső sem kellet neki ehhez. Húsvéti Nyuszinak hirtelen hányingere támadt. Nem attól, hogy a Csiricsáré Tojások Között Lógó Répa De Most Ernyedt jellegű pöcs a majdnem az álom mellékhatásaként a Szimbiózis Jellegű Világnézettel Megáldott És Ekképp Élő bolha meghiúsult elugrasztása közben a Hirtelen Arrébb Ugrás elmaradásától sokkot kapott és elájult élősködő jelenlétét eltűrő, Meredezőn Megnövök Dagadt Vaskos Hosszú Sárgarépa Lettem jellegű mozgáskultúrával megáldott, és Nyúlerekcióra Nagyon Hajlamos És Nagyon Képes jellegű mániával megspékelt szokáskultúrájú Húsvéti Nyuszi Csiricsáré Tojások Között Lógó Répa De Most Már Majdnem Álló jellegű nemi szerve az Egy Répaimádón Rágcsáló De Muffszájú Nyúlpunci Forrón Nyeldeklő Mélye jellegű erotikus álom Vágyszilánk Mocorog A Golyómban jellegű álom nélkülözése miatt ismét Csiricsáré Tojások Között Lógó Répa De Most Ernyedt jellegű pöccsé vált. Nem. Nem ettől. Hanem a szemközti színpadon enyelgő Embernőszerű Vagyok Fásult Sztriptízt Adok Elő Pénzért jellegű szakmával rendelkező és Kissé Repedt Sarkú Ribanc Vagyok De Nincs Stricim A Gumi Meg Nagyon Kötelező De Te Hozod Menjünk Már Dugni Jól Szopok Ha Kinyalsz Hátulról Piknik Velem szokáskultúrával megspékelt Semmilyen Szakszervezetbe Még Soha Nem Tömörült buzi csupaszra gyantázott seggétől lett hányingere. Na és a hetedik koktéltól. Mert a Szőrős Nyúllány Pihésen Csábító Nyúlsegge tetszett neki. Nem a genya köcsög csupasz picsája. Rókázni kezdett. Ettől berezelt. Elszaladt. Haza. A ketrecébe. A róka sehol sem volt. Később azt gondolta, hogy ő egy gyors nyúl. Mert úgy szaladt, mint egy nyúl. Másnap nem ment be a munkahelyére. Kinek van kedve egy ilyen nap után dolgozni. Hülye húsvéti tojásokat pingálni. Elindult a Bárba.*  

AZ EU TÖRVÉNYI ELŐÍRÁSNAK MEGFELELŐ, MINDEN ESTE KÖTELEZŐ FELOLVASÁS VÉGÉRE ÉRVE RÁNÉZETT A GYEREKKUPACRA, BEÁLLÍTOTTA A ROZSDÁS VEKKERT, A NAGYAPJA CSÖRGŐÓRÁJÁT. MINDJÁRT HAJNALODIK, MÉG PÁR ÓRÁT ALHATNAK. TÓTH GAZDA AZ EGYIK GYEREKRŐL MAGÁRA HÚZTA A LYUKAS, SZAKADT LÓPOKRÓCOT, MEGIGAZÍTOTTA A FEJE ALATT A SZALMABÁLÁT, KICSIT MÉG VAKARÓZOTT, MAJD ELÉGEDETTEN CSUKTA LE A SZEMÉT, ARRA GONDOLT, JÓ EZ AZ EURÓPA, ITT INGYEN VAN AZ ESTI MESE.

EZ IGEN, EZ MÁR DÖFI.


(*Pálnagy László: Einstein nyelve - a Húsvéti nyuszi c. rész az EMIGRÓPA c. antológiába kerülő részlet a könyvből)

ROMARÓPA

- Én lenni hángérien gyipszi, pont olyan, mint ti! Mi is menekültek vagyunk, csak rígebbi fajták – itt picit habozott, majd vadul folytatta a heves győzködést – Róóóómaiak vagyunk amúgy, igazi arasztokraták. Uraaalkodóó faj! Királyok voltunk, hadvezírek, pápák, főnökök, menők – mind egytűl-egyig. Mindent leigáztunk, csak hát belefáradtunk. Most pihenünk. Nem láccik rajtunk, mer álcázzuk magunkat. Önvídelembűl. Onnan jöttünk! Rómmmma, hallod, romák, mintha azt mondanám róóómák, na írted mán? Romááák! Naa.

A kis sötét csoport, a hat-hét migráns hevesen bólogatott, aztán hirtelen felbuzdulva, szinte egyszerre hörpintette le a koszos, csorba poharakból a híg, zavaros csapolt sört. A büdös, zajos belvárosi lebúj kellős közepén álltak, körbekapva a kis kerek asztalt, mez az új barátjukat, aki állítása szerint segít eljutni a pályaudvarig, elviszi őket a megyei gyűjtőhelyre, a hivatalos migráns táborba, onnan meg majd a határhoz.

Pár órája el kellett hagyni a szedett vedett, szeméthegyektől, ürüléktől bűzlő alkalmi táborukat. Két hete érkeztek, akkor csapódtak a több száz sorstársukhoz. Ma ennek vége. Még a sátrukat is otthagyták, igaz nem is volt sok idejük, mert a metrólejárat környékét – a parkot - ellepték a rohamrendőrök. Még jó, hogy ez a jóravaló ember segített nekik fel jutni egy villamosra, onnan ide, jó-jó a két ezer eurósból már alig van, hisz kocsmáról kocsmára járnak egész este, de megéri, mert egyre több hasznos dolgot tudnak meg. Sokba került az embercsempészet, mért lenne itt bármi olcsóbb? Ez Európa! Kánaán. 

Egy fél órája melléjük csapódott bűzölgő, toprongyos részeg hajléktalan, egy volt főiskolai nyelvtanár segítségével értették meg - a valaha római - romát, aki most éppen az egyik sarokban sugárban okádott.

Hamar kint találták magukat. Az ordibáló nagydarab csapos és a feje fölött söröskorsót lengető ronda, dagadt vén pincérnő elől menekülve rohantak fel a pincehelyiség omladozó lépcsőjén. Futottak, röhögtek, egymást jókedvűen csapkodták, lökdösték, hogy milyen jó itt Európában – futott át többekben! Rohantak, rohantak. Végül a fülledt nyári éjszaka egy padon kínált új menedéket számukra. A barátjuk, Kolompár Dezső, hozott egy halom teli üveget a közeli kisboltból, máris kiosztogatta, a biztonság kedvérét fordult még kétszer-háromszor, így egyre több üveg halmozódott a pad melletti fa tövében. Kicsit azért csodálkoztak itt milyen drága minden, mert egyre több euró tűnt el jóbarát kezeiben, aki szapora rohangálása közben minden körnél elmutogatta, még kell pénz, még kell pénz! 

...de hát milyen rendes, értük ennyit tesz... 

Vissza ugyan nem nagyon adott, talán egyszer, egy magyar fém pénzt, 50 ft-ot, az is valami. Ámbár italuk az lett jócskán. Aztán egyszer hirtelen leült, nem ment többet, csak beszélt, csak beszélt. A hajléktalan zavarosan fordított, úgy-ahogy, nagyjából.

Az meg mesélt mindenről, a sok megpróbáltatásról, a rossz sorsáról, mindezt alaposan beáztatva alkohollal. Merthogy micsoda ország ez, nem telik a családnak rendes ételre, mondjuk téliszalámira, ha mégis mindig pár rúddal, mert van, mert nem hagyja magát elnyomni a zsarnok állam által – hát azt is lopni kell, erre bezzeg rákényszerítik, és hát dolgozna ő, de csak olyat ami neki tetszik. Valami főnök az lenne, vagy mondjuk miniszter. Tutira ért ehhez, a purgyékat is jól egrecérozza, van gyakorlata bőven, na meg az asszonyt is, de amúgy egyből beállni, nem szavazgatni, vagy holmi haszontalan iskolákkal elverni a drága jó szabadidőt, minek annyit tanulni, még a végén kipukkad a feje! Na meg ezek a hatóságok!? Pár éve történt, hát hozná ki az asszony a szoknya alatt – hát ugye óvatosan, nehogy porolódjék – azt a nagy fúj hádés tévét, ezek a biztonságos őrök meg körbekapják, terelgetik, rángatják, taszítgatják, a végén meg egy szobában felhajtják a szoknyát?! Erkölcstelen nípsíg! Hát nem mindegy hogyan viszi, ő csak vigyázgatta, mert tudta, hogy a sajátja lesz! Erre elszedik tőle, hiába bizonygatja, kifizette volna az ura... Mármint én! Vigyorgott fel büszkén, mikor ide ért a történettel. 

Nagyjából öt üveg sör, négy deci vodka, két hányás, egy imbolygó vizelés után folytatta. 

A vidék még rosszabb! Se tyúkot, se libát, se semmit nem szabad gyűjteni. Az már egyből lopásnak számít. Egyszer a becsületes rokonai, a derék Suma, meg a Kárrrcsi, hát kockáztatva a zsigulijuk – ami nem mai gyerek ám, amolyan igazi nosztalgikus autó – szóval a kocsijuk műszaki állapotát, a sáros, pocsolyás, süppedős erdőből összeszedték a maradék kivágott fát, hát ugye ami ott már úgysem kell, rontja az erdőt, mire az erdész, meg rendőrök veszik körbe őket, hogy az az erdészeté, meg minden. Hát, hagyják csak ott. Ők ugye védik a természetet, ezek meg ellenük vannak! Jól megbüntették őket.

Véget nem értek a hasonló, háborgó, kormányt, hatalmat szapuló történetek - se végük, se hosszuk, áradt a sok panasz.

Na, reggelre megállapodott a bódult migráns társasággal, innen együtt menekülnek velük, ma hoz pár kölcsön purgyét, az asszonyokat, még két családot, csatlakoznak. Migrálnak velük. Majd akkor hát ők is háborús menekültnek mondják magukat, vagyishát mélyen hallgatnak, majd csak inkább az új testvérek beszéljenek, majd mondják mindenkinek, hogy ők – mármint ő és az egész családja - ugye hát velük jöttek, odakint megijedtek a bombázáskor, légnyomásoktól, az ijedelemtől végleg tönkrementek, pszihikások azóta, mind némák! Majd ő kiképzi a kölyköket, csak aztán legyen nekik mindig cigi, kaja, pia - a kis mocskok, anélkül nem bírják a rendet, az asszonyokkal könnyebb, nekik meghát: kuss! Mint ahogy az illik. A segélyeket akkor hát ugye felvennék, úgy együtt velük egy-két hónapig, értik: együtt velük, ugye. Azután persze jöhet a majd határ is, addig jobb ha még maradnak a táborban, utána hát induljanak, addig elkísérik, de aztán onnan mégsem mennének tovább velük migrálkodni ahhoz a Mértkell asszonyhoz, itt maradnának, kell a többi kintről bejövőnek is az önzetlen segítség. Mert ő bizony segít, csak ne felejtse, mielőtt majd kimennek, kommendálják a többi új migrálóhoz őt meg a családot, értik, mielőtt még a boldogságos eurós jövőjükbe indulnak. Hát igen, ő ilyen hősféle, parti kurtizán vagy mi, olyan mint az az izé, az a Csigavára vagy hogy híjják!

Míg tántorgott hazafelé a Hős utcai telepre, meg kicsit később a hajnali villamoson zötykölődve végleg elhatározta, kér még kölcsön Gazsiéktól hat-hét gyereket, így több lesz a menkültes pénze! Csak gyűljön a sok píz. Arra is gondolt, lehet ő valami szinészféle tehetség? Na, legalább megint van egy új szakmája, még a végén Uszkár díja is lesz! Világhíres lesz! Még a végén lekörözi azt a beképzelt tarjáni celebet... Csinál majd egy Kolompár-sót! Azt nem igazán tudta hogy jön össze a tévéműsorral a só, de ha így lesz híres, akkor só is lesz. Tőle. Mit bánja ő...ha só, hát legyen só. Elégedetten szunnyadt el. Az új, titkos, rikítósárga és lila cirádás giccses vidéki házáról, a dupla garázsban a fekete merzsdóról, a nagy tévékről, a dzsakuzziról, az udvari szökőkútról, az angyalszobros kőkerítésről és arról az elásott fémládáról álmodott, amibe a felvett, de el nem költött segélyeket rejtette. Igaz ami igaz, ez tényleg mind létezett. Álom ugyan, de amúgy valóság. 

Tisztességes csalással szerezte! Mikor tavaly a híradóban meglátta a keletinél a rokonokat, mert hát azok, ő csak tudja, látja hogy tök egyformák, csak azoknak jobb ruháik, nagy telefonjaik, pénzük, meg mindenféléjük volt. Igazi, ezer eurósuk. A híradóban mutatták. Gazdag rokonok. Egyből tudta mit kell tennie. Másnap a Keletinél, az egyik jegyautomata mellett éppen a nagydolgát végző, nyögve kuporgó migánssal szóba elegyedett, nehezen, de végül szót értve megegyeztek, nem tellett bele fél óra, már ők is ott ültek a kövön a menekültek között. Elvegyültek. A családja. Mind. Mind a huszan. 

A többi már jött magától. Hamar beletanultak. Vonat, busz tábor, taxi, vonat, busz, gyalog, tábor, másik tábor. Mint régen az ősök. Vándoroltak ide-oda. Eközben sok kaja, minden. Még lopni sem kellett!

Ingyen orvos, ingyen gyógyszer, ingyen étel! Dőzsöltek. Na meg a segély. Pénz. Csak úgy. 

Osztogatták nekik. Nem annyit mint régen! A hivatali gyereksegély meg az a munkanélküli pénz! Egy itt igazi vagyon. Nem alamizsna. Rendes ez az Európa unió. Mondjuk az hibádzik, nem a sajátjainak adja, az uniós polgároknak, azok sokan nyomorognak, azokra rá sem bagózik. 

Idegeneknek osztogatják. 

Mióta beállt migránsnak, családostúl, bizony jóra fordult a sorsuk. Megvolt a séma, a határtól mindig visszajöttek, aztán csatlakoztak az újfent érkezőkhöz, újból kezdték. Most a hülye drótkerítés miatt már már rosszabb, lasszóval kell keresni a migránsokat. Neki már mindegy, az úniós segélyekből, a sok eladott ételből, konzervhegyekből összegyűlt minden. Tisztességgel! Mert mindent megvett. Igazából, pénzért. Abból még maradt is. Milyen hülyék ezek az úniósok! Ennyi lóvét kiosztani vadidegeneknek... 

Na mindegy, ő bizony szerzett belőle. 

Mindent igazi pénzért vett. Nem lopott, hazudott mint azelőtt. Na jó, hazudni azt még szokott, de nem lopott. Vásárolt. Mindent!!! Na jó, kivéve a kőangyalokat a kerítésen, azokat a temetőből lopta.